El�sz�

Valaha, a vil�g kezdet�n, a Deucalion nev� bolyg�t csak v�z bor�totta, s ebb�l a v�zb�l sz�letett Ytomotta. Ez a v�zb�l �s iszapb�l form�l�dott l�ny j�rtas volt a s�t�t var�zslatokban, �s megalkotott h�t �l�l�nyt. �t f�rfit �s k�t n�t. A f�rfiak k�z�l a leger�sebb a legels�, Euphrosine lett, aki �tvette "apj�t�l" a s�t�t m�gi�kat, �s � lett a Gonoszs�g Istene. Euphrosine megalkotta az �t isten�t� l�nyeket, a szellemkir�lyokat. Ezek a l�nyek fekete m�gi�b�l, �s gonoszs�gb�l �lnek. Az � �ccse lett ezut�n Fandor, akit Feh�r M�gusk�nt is ismernek, � megalkotta n�p�t, a m�gusokat, �gy � lett a Var�zsl�k Istene. Az � h�ga lett Elinoel, aki im�dta a term�szetet, a f�kat, a n�v�nyeket, �gy � lett az Erd� Istene. Az � �tcse lett Willhem, aki megalkotta a n�p�t, a v�mp�rokat, �gy �l lett a V�mp�rok Istene. Willhem, aki j�val gyeng�bb volt Elinoeln�l, b�lcsebb, �s harciasabb volt n�la. Az � �ccse lett Senfyl, aki megalkotta a n�p�t, az elfeket, �gy � lett az Elfek Istene. Senfyl im�dta a f�ny�z�st, �s emiatt kiss� �ntelt lett. Az � �ccse lett Gurabatu, aki megalkotta n�p�t, az orkokat, �gy � lett az Orkok Istene. Gurabatu hat�rtalanul g�g�s volt, �s szinte jobban ragaszkodott n�h�ny �rt�kes var�zst�rgy�hoz, mint saj�t �let�hez. Am�gy ezek adt�k azt a var�zser�t neki, amit az istenek kicsinynek tekintettek. Az � h�ga lett Aesthrel, aki megalkotta n�p�t, a boszork�nyokat, �gy � lett a Var�zsl�n�k Istene. � j�s�gos volt a bar�taival, kegyetlen az ellens�geivel. Minden isten megalkotta az els� ember�t: Fandor Lasson Menezt, aki v�gigvitte a v�rvonalat. Aesthrel Aella Arina�t, aki v�gigvitte a v�rvonalat. Senfyl Ammon Rehersy-t, aki v�gigvitte a v�rvonalat. Willhem Vallemot Vendalt, aki aki v�gigvitte a v�rvonalat. Gurabatu Heidrunt, aki v�gigvitte a v�rvonalat.

Lasson Menez feles�g�l vette Aella Arina�t, �s harmincn�gy gyermek�k sz�letett. Egyes kutat�sok szerint tizenn�gy l�ny, �s h�sz fi�, m�sok szerint tizennyolc fi�, �s tizenhat l�ny. K�s�bb valami apr� dolog miatt elv�ltak. �tven �vig nem l�tt�k egym�st.

Akk�zben Vallemo Vendalt�l gyermeke sz�letett Elinoelnek, az istenn�nek. A gyermek neve Vesta lett, aki nem �lt t�bb ideig k�tsz�znegyvenh�t �vn�l, mert egy csapat l�zad� lecsapott a hercegre, �s meg�lte �t. A tud�sok szerint a herceg seg�ts�get k�rt a f�listen szerelm�t�l, Alery Wrent�l (aki Willhem, �s egy ismeretlen v�mp�r n� gyerekek�nt sz�letett), aki nem �rt oda id�ben. Vesta el tudta menek�teni fi�t, Vidart, unok�j�t, Vishn�t, de d�dunok�ja, Kankaj elt�nt. K�s�bb a v�mp�r tud�sok r�j�ttek, hogy � vezette d�dapja ellen a l�zad�kat, s�t, a zs�km�nyb�l ellopta a leg�rt�kesebb darabot, a D�monpenge nevezet� kardot, amit csak a V�p�rok Hercege foghatja meg, vagyis egy egyenes �g� lesz�rmazott. Kankaj megsz�k�tt, �s csak Adrestey�ban, a Var�zsl�k Orsz�g�ban bukkan fel ism�t. Ekk�zben a v�p�rok Vidar vezet�s�vel Vil�gbirodalmat hoztak l�tre. �m a Birodalom hatalmas volt, nem tudt�k ir�ny�tani, ez�rt felbomlott, �s a v�mp�roknak megmaradt �szakon a Birodalaom egy darabja.

Akk�zben Aella �tp�rtolt az elfekhez, �s a feles�ge lett Ammon Rehersynek. Tizenh�rom gyermek�k lett, a legid�sebb lett a tr�n�r�k�s, Yochyquzal. Az ifj� h�bor�t ind�tot Adresteya ellen, de megsemmis�t� veres�get szenvedett Lasson, �s fia, Burlaam vezette seregt�l. Lassonnak �gy j�tt az �tlete, hogy p�ld�t kell venni�k a v�mp�rokr�l, �gy hatalmas hadj�ratot ind�tott a Deucalion ellen. Sikeres harcai ut�n eggyes�tette a boszork�ny t�rzseket �s az elf osztagokat, �s hatalmas hadsereget hozott l�tre. Lerohanta a V�mp�r Birodalom marad�k�t, s�t, m�g az Orkendandi Szigetvil�got is megh�d�totta. Az eg�sz bolyg�n Lasson uralkodott. Ezent�l I.Lasson adresteyai cs�sz�rnak neveztette mag�t. Meg�p�ttette az Ar�na nev� �p�letet, �s elrendelte, hogy itt minden �vben rendezz�k meg a Nemzetk�zi Var�zs- �s Er�bajnoks�got. Ezut�n egy �vvel Lasson megk�zd�tt a volt feles�g�vel, Aell�val, aki a Sz�rnycsapda �s a Hal�lvar�zs egyes�t�s�t alkalmazta. A vil�g zsarnok kir�lya, Lasson holtan rogyott a szikl�ra. A Birodalom felbomlott, �s Lasson fia, Burlaam vitte tov�bb a kir�lyi c�met. M�g vagy k�tezer �vvel k�s�bb sz�letett egy k�tes �r�ks�g� ut�d. Az utols� gyermek az egyenes �gr�l. A fi� hatalmas var�zser� birtokosa volt, �s megk�zel�tette az els� emberek erej�t. Adresteya lakoss�ga azt hitte, hogy ez a fi� az�rt j�n a vil�gra, hogy �jra Vil�gbirodalmat alkosson. Nem is tudt�k mekkor�t t�vedtek. Hisz a fi� nem volt ut�d...

Ek�zben Lasson nem nyugodott a pokol legm�lyebb bugyr�ban. Nagy k�ny�rg�sek ut�n Ytomotta enged�lyezte visszak�ld�s�t a Deucalionra. Csakhogy Lasson, aki azont�l szinte halhatatlan, f�lig szellem volt, nem j� dolgokra haszn�lta visszav�tel�t. Zavart elm�j�vel meg akarta �lni az ifj� kir�lyt, Dzsozij Menezt, mert f�lt�keny volt r� az erej��rt. M�g miel�tt Dzsozij �tvette volna a tr�nt, elfoglalta az orsz�g nagy r�sz�t, meghagyva Bedwyrt, a f�v�rost, �s a legd�libb tartom�nyt. �m miel�tt Dzsozij �tvette volna a hatalmat a f�v�ros �s a tartom�ny felett, egy McOneva Maroon nev� boszork�ny-hercegn� r�tette a kez�t, �s elv�rta, hogy �t szolg�lj�k, mint korm�nyz�n�t, mik�zben az elfek Vil�gbirodalmi terveket d�delgettek. �s a kalandok m�g csak most kezd�dnek...

                                                                 Dzsozij

Dzsozij elgondolkodva h�zta fel a b� b�rnadr�gj�t. A l�b�t s�rk�nyb�r csizm�ba b�jtatta. A m�gus k�romkodva r�ncig�lta el� sz�pen faragott l�d�j�b�l, ez�stb�l k�sz�lt f��ri mellv�rtj�t. A derek�ra sz�les krokodilb�r �vet csatolt. Egy z�ldesen foszforeszk�l� t�rt t�z�tt bele. H�t�ra vette v�rv�r�s k�peny�t, melyet egy rubink�-csattal r�gz�tett, fej�re h�zta csukly�j�t, s kez�be vette var�zsbotj�t. A "szersz�m" tiszaf�b�l faragott, sima nyel�t egyetlen karcol�s sem cs�f�totta el, s a bot tetej�n az el�gaz�sn�l egy vil�gosk�k g�mb ragyogott. Dzsozij el�gedetten n�zte mag�t az embernagys�g� t�kr�ben. �gy m�r sz�vesebben n�zett szembe a vesz�lyekkel; merthogy m�snap a var�zsl� �s t�rsai Fekete �rny�kot k�sz�ltek "megl�togatni".

- Mortok! - sz�lt oda a kandall� el�tt b�k�sen hever� borj� nagys�g� farkashoz. Az �llat felkapta a fej�t, s odas�t�lt a gazd�j�hoz. A m�gus mosolyogva vakargatta meg farkasa f�lt�v�t.

Mortok igaz�n j�l nevelt vad�llat volt. Csillog� ez�stsz�rke bund�j�n egyetlen koszfolt sem �ktelenkedett.

Dzsozij kinyitotta szob�ja ajtaj�t. Az ajt� egy kicsiny folyos�ra ny�lt. Az ifj� var�zsl� v�gigs�t�lt a folyos�n, amikor egy magas, szik�r f�rfi l�pett be el�. A harcos �v�r�l k�t kard l�gott le, s fekete k�penye a f�ldet verte.

- Kankaj! J� t�ged �jra l�tni!

- Bennem is lenni nagy a �r�m... Te lenni rendes m�gus.

Kankaj, a f�lv�r v�mp�r el�gg� megviselt �llapotban volt. Arc�n hossz� v�g�snyom �ktelenkedett, s bal karj�n iszony� seb t�tongott. Nadr�gja t�bb helyen is elszakadt. K�penye is cafatokban l�gott le v�ll�r�l.

Az egyik kardja is elt�rhetett, mivel csak egy csonkot tartott a kez�ben.

- Ytomott�ra, hol volt�l, �reg harcos?

- �n lenni Skard Ronk ellen.

- Ytomotta redves anyj�ra! Skard Ronk ellen? - k�pedt el Dzsozij. Skard Ronk nagy hatalm�, gonosz elf volt. A leger�sebb elf eg�sz Adrasteya-ban, a var�zsl�k orsz�g�ban.

- Igen. Mi�rt lenni nagy sz�m?

- Ja, semmi, semmi. Lej�ssz az �rn�h�z?

                                                                                                                    ***

A tr�nterem nagy sz�ps�gnek �rvendhetett. A falon medveb�r�k l�gtak, a kandall�ban vid�man lobogott a t�z, �s egy hatalmas asztal terpeszkedett a szoba k�zep�n. A tr�non egy z�ld k�penyes, sz�ke h�lgy �lt. Egyb�l l�tni lehetett, hogy var�zsl�n�. Sz�ke haja g�nd�r csig�kban omlott le v�ll�ra, szeme s�t�tbarna, s sz�ps�ge le�rhatatlan volt.

Dzsozij �s Kankaj f�lt�rdre ereszkedett el�tte.

- J� l�tni titeket �jra, Lord Kisler, Lord Menes! - sz�lalt meg a l�ny.

- K�sz�nj�k korm�nyz�n�.

- K�rlek, h�vjatok a nevemen. A val�di nevem McOneva Maroon.

- Sohasem s�rten�m meg, Miss Maroon - sz�lt egyszerre Kankaj �s Dzsozij.

- Ez nem s�rt�s sz�momra... Lord Kisler, kimenne egy pillanatra?

- Term�szetesen, korm�nyz�n� - hajolt meg Kankaj.

Mikor a k�tsz�rny� ajt� becsuk�dott a harcos m�g�tt, McOneva fel�llt.

- Gyere k�zelebb, Lord Me...

- Ne haragudjon, hogy f�lbeszak�tottam, korm�nyz�n�, de az �n nevem Dzsozij - sz�lt illedelmesen a m�gus.

- Renben. J�jj k�zelebb, Dzsozij - a boszork�ny egy aranygy�r�t h�zott le az ujj�r�l.

A gy�r� k�zep�n egy cikorny�s M-bet� ragyogott.

- Ez a gy�r� mutatja azt, hogy te a hadnagyom vagy. De var�zser�vel b�r. B�rhonnan b�rhov� el tud teleport�ltatni, de vannak b�vk�r�k, ahonnan nem lehet elteleport�lni. S mivel holnap m�r elm�sz a v�rosb�l... igen, elm�sz. A v�rosb�l �tsz�z embert adok a kezed al� azzal a feladattal, hogy a tartom�nyom D�lkeleti r�sz�b�l kiirtsd az �sszes �l� elfet. D�lkeleten bet�rtek a tartom�nyba �s vagy 16 falut elfoglaltak. Vigy�zz, mert Skard Ronk, a h�rhedt hadvez�r vezeti �ket. Ja �s vigy�zz, mert az elf kutya Fekete �rny�k bizalm�t �lvezi.

- Renben, korm�... akarom mondani McOneva kisasszony.

Dzsozij m�lyen meghajolt, majd kis�t�lt a szob�b�l.

                                                                                                                 ***

 M�snap reggel Dzsozij mad�rcsicserg�sre �bredt, s napsug�r �radt be a nyitott ablakon.

A szekr�ny�n sz�p rendben sorakozott egy rend �j harcosruha. Volt ott egy ez�st elfendori p�nc�l, a leger�sebb v�d�ruha, v�zis�rk�nycsizma, mellyel lehet j�rni a v�zen, �s egy �j v�rv�r�s k�peny.

A m�gus el�gedetten vette fel �j cuccait.

Dzsozij csettintett, mire az �gya gy�ny�r� rendben be�gyaz�dott.

A var�zsl� lesietett a tr�nterembe. A korm�nyz�n� nagyon komor k�pet v�gott, �s egy f�rfivel besz�lgetett. Az ember magas volt �s szik�r, �lla borost�s. Ruh�ja kicsit elrongyol�dott a sok visel�sben. Embernagys�g� �j�t hanyagul tartotta kez�ben, s h�t�n nyilakkal telt tegez l�gott. Ezt az embert Fergius Kislernek h�vt�k.

- Lord Kisler, kimenne egy pillanatra?

- Term�szetesen, �rn�m - hajolt meg Fergius ugyan�gy, mint tegnap unokatestv�re, Kankaj, s kisietett a teremb�l.

- Nos Lord Menez, az emberei v�rj�k a parancsait. Semmi akad�lya az indul�suknak - sz�lt ridegen McOneva.

- R�gt�n indulok, korm�nyz�n� - sz�lt Dzsozij, s halk pukkan�s k�s�ret�ben elteleport�lt.

                                                                               A napf�nybandita

Dzsozij r�gt�n a v�rosba teleport�lt. Ott egy v�konydong�j� l�ny l�pett el�. A l�nynek nagy vitorlaszer� sz�rnyak �lltak ki a h�t�b�l. Ruh�ja csup�n egy lila �gy�kk�t� volt, s b�re szinte k�k volt. Haja hely�n egyetlen tincs omlott le eg�szen h�tk�z�pig. A tincs be volt fonva, �s egy z�ld vibr�l� gombbal volt �sszet�zve. Dzsozij ismerte ezeket a l�nyeket. A sz�rny a Lemmynkainenek n�p�b�l sz�rmazott.

- Nagy megtiszteltet�st �rzek, hogy megismerhetem, Nagy Mester! - hajolt meg a l�ny. - A mi orsz�gunkban mindenki a te nevedet kiab�lja. Az �n nevem Lycurgus, a Napf�nybandita. A Lemmynkainenek vezet�je, Mabon Maeve Makhesh Marama Marduh Meabh Melchyor Megyera Medb Nagy�r b�zott meg azzal, hogy elk�s�rjem �nt, Nagy Mester!

- �rvendek, Lycurgus. Mi�ta is neveznek engem Nagy Mesternek? - k�rdezte fintorogva a m�gus.

- Az�ta, Nagy Mester, mi�ta megmentetted Mabon Nagy�r n�p�t, �s az �n n�pemet a gyilkos Nyxeust�l, a Partheopei f�listent�l. Nem tudjuk, hogy siker�lt, hiszen az eg�sz kl�n fell�zadt ellene, �s Nyxeus leverte a l�zad�st, erre j�tt�l te egyed�l, �s egyed�l meg�lted, Nagy Mester, egy ny�lt k�zdelemben. Pedig f�listen volt! Ilyenre csak egy isten, vagy egy er�s f�listen k�pes.

- �n mivel egyik sem vagyok, �gy... Maximum nagy a var�zser�m...

- Ismertem, Nagy Mester, egy Zenem Jizodzs nev� f�listent. A Var�zsl�isten, Fandor fia... Nyxeus Euphrosine, a gonoszs�g isten�nek a fia volt. Mabon Nagy�r sok kutat�st v�gzett. Te, Nagy Meser, nem �lsz sok�ig itt lenn, f�nt m�gis t�bb ezer �vig �lsz...Ezt olvasd el! - ny�jtott oda egy megs�rgult pap�rt Lycurgus a m�gusnak. Ez �llt rajta:

S felbukkan� a f�listen, leig�z� Nyxeust,

S mellete meghal a h�s Lycurgus.

De a f�listen sem �li t�l �t sok�ig,

De � nem megy el od�ig.

S meghal a h�s Lycurgus,

De nem a h�s bar�tja, Fergius.

S a Fandor-fatty� meghal�

S a h�s asszonya belebolondul�.

Dzsozij feln�zett a sietve r�tt sorokb�l.

- Ezt hogy �rtsem?

- �gy, ahogy olvastad, Hephaestus.

- Most meg mi ez a Hepeastus?! - sz�lt d�h�sen Dzsozij.

- Nem Hepeastus, hanem Hephaestus - helyesb�tett a sz�rny. - A Hephaestus sz� a Hephestus sz�b�l ered, a Hephestus pedig Mestert jelent lemmynkainenek nyelv�n - h�zta el sz�j�t torz vigyorra Lycurgus.

- Sz�val a Hephaestus sz� Nagy Mestert jelent? - gyanakodott a m�gus.

- Pontosan - csikorogta a lemmynkainen.

- Akkor �n most... f�listen vagyok?

- Nagyon �gy l�tszik, Nagy Mester!

- �s ki az �n "asszonyom"?

- Az nem volt meg�rva a J�v� K�nyv�ben, Nagy Mester.

- Na, indulunk? - k�rdezte borzongva Dzsozij.

- Term�szetesen, Hephaestus - vicsorgott a Napf�nybandita.

- Hol vannak az embereim?

- H�, Dzsoz, itt hagyn�l minket? - ki�ltotta egy f�rfihang. A m�gus k�r�ln�zett. K�t alak futott fel�. Az egyik Kankaj volt, a m�sik Fergius. Mortok ott loholt a nyomukban. - K�l�nben a v�roson t�l vannak. Az embereid. Kint seregbe �ll�tottuk �ket Kankal.

- K�sz, �reg harcos.

Dzsozij megmarkolta Kankaj karj�t, a f�lv�r Fergius karj�t, az �j�sz pedig Lycurgus mancsait.

A k�vetkez� pillanatban pedig rep�ltek, rep�ltek �s rep�ltek...

                                                                                   A nagy megpr�b�ltat�s

A harcosok m�r hadi seregben �lltak. Dzsozij el�h�zott egy g�mb�t a k�penye zseb�b�l, majd belen�zett. A g�mbben l�tott t�j gy�ny�r�, tavaszi id�j�r�sr�l tan�skodott. A r�ten kunyh�k ezrei �lltak, katon�s rendben, s az erd�b�l mindenhonnan ezres�vel elf harcosok b�jtak el�, �jal a kez�kben.

- Leverj�k �ket! - bizonygatta a Napf�nybandita.

- Nagyon optimista vagy - n�zett r� Fergius. - Nem l�tod az �jat az elfek kez�ben? �n p�ld�ul els�re leszedn�lek a leveg�b�l, ha felrep�lsz.

- Engem nem k�nny� leszedni a leveg�b�l - hencegett Lycurgus.

- Vigy�zz magadra, Napf�nymicsoda! - sz�lt oda komoran Dzsozij. - Engem m�r eltal�lt egyszer egy elf ny�lvessz�. Azonnal �l� m�reg volt rajta... - sz�lt f�jdalmas arccal a m�gus. - B�r kib�rtam, �s nem haltam bele....

- �uuu... M�g nekem is f�j - g�nyol�dott a Napf�nybandita.

- Tegy�nk egy pr�b�t? - k�rdezte flegm�n Fergius.

- ����... nem... Menn�nk kell... - pirult el Lycurgus.

- Fog�zkodjatok �ssze! - adta ki a parancsot Dzsozij. Mikor a kis sereg k�szen �llt, a m�gus a g�mbben l�tott t�jat kezte f�rk�szni. Az elf t�bort�l egy Myrddyn-futamod�snyira (egy m�rf�ldre) b�k�tt. A k�vetkez� pillanatban m�r teleport�ltak is.

                                                                                                                          ***

A kis tiszt�s, ahol a sereg �llt, alig volt nagyobb, mint egy kunyh� alapter�lete.

- T�zet rakunk - sz�lt Fergius, miut�n visszat�rt terepszeml�j�r�l. T�bb katona azonnal engedelmeskedett.

Dzsozij kicsit elvonultan im�dkozott Fandohoz, a var�zsl�k isten�hez.

- K�rlek, Var�zsl�k Atyja! Kem�ny�tsd meg lelkem a holnapi �sszecsap�sra! Fandor! Fandor! T�r�m les�jt minden gy�l�lt elfre! Fandor! Kem�ny�tsd meg lelkem! Ytomotta! T�ged is k�rlek!

Ekkor azomban r�m�lt ki�lt�s hangzott fel a t�z k�r�l �l�k k�z�tt. Dzsozij �s Kankaj t�tott sz�jjal b�multak a t�zbe. Mindketten im�dkoztak isten�kh�z. Dzsozij Fandorhoz, Kankaj Willhemhez, a V�mp�rok �regatyj�hoz. A t�zben k�t k�tm�teres alak jelent meg. Az egyik hossz�, feh�r k�penyt viselt, s sz�rke var�zsl�s�veget. Kez�ben sz�pen faragott Pallashya-csont botot tartott. Ezt az alakot Fandornak h�vt�k.

A m�sik hossz� fekete k�penyt viselt, de hossz� szemfogait nem tudta elt�ntetni �gy, mint hegyes f�l�t. Ezt az alakot pedig Willhemnek h�vt�k.

- Menes! F�lv�r! Halld meg, fi�, Ytomotta �zenet�t! - sz�lt d�rg� hangon Fandor. - Menj az elfek ellen, de hozd el az elf papot Ytomott�nak! Vigy�zz, f�lv�r fi�, nem lesz k�nny�!

- K�sz�n�m, Aty�m! - borult f�ldre Dzsozij. - De mi�rt h�vsz f�lv�rnek?

- Mert az vagy, fi�! De ne h�vj t�bbet! Ytomott�nak sz�ks�ge van r�m! Viszl�t, f�lv�r! - sz�lt az isten, �s elt�nt a l�ngok k�z�l. K�zben Kankaj is megbesz�lte �gyes-bajos dolgait Willhemmel, a v�mp�rok nyelv�n. Dzsozij �pp elcs�pte az utols� mondatfoszl�nyt Willhem mondat�b�l:

- ...lianio kigohiyo Ytomotta juliona kal�ni�us! Mikoriuj qalsugim! Gurabatu kisretedgkw hifsydficgol!

Ez a mondat ennek felel meg: ...gyilkold le az elfeket, de hozd el Ytomott�nak az elf papot! Ne h�vj t�bbet! Gurabatu ellen harcolok!

                                                                                                                    ***

Dzsozij �s serege gyorsan k�zeledett az elf t�bor fel�. A m�gus tudta, hogy az ellenfeleit v�ratlanul �ri a t�mad�s, �m azt is tudta, hogy az elfek �tsz�r�s t�ler�ben vannak. Nemsok�ra meg�rkeztek abba az erd�be, ahol az elfek vad�sztak. Fergius egy ny�lvessz�t tett �jja h�rj�ra.

- Minden a legnagyobb csendben t�rt�nj�k. �n kiszedem a csat�b�l azt a tetves, makog�s... k�hh...elfet, aki a t�bort �rzi. Ott van a kis mocskos... Aki k�ssel szedi le a h�st a vadr�l... R�d b�zom, Dzsoz. A t�bbit mindenki csin�lja.

- Kezdj�k - morogta Lycurgus.

A k�vetkez� pillanatban az elf �r lehanyatlott. Egy tollas ny�lvessz� �llt ki a h�t�b�l. Dzsozij Kankaj kez�be nyomta var�zsbotj�t.

- Yvainzephyr zerachyel! - motyogta Dzsozij, �s a vadat ny�z� fick�ra mutatott. Az �gy maradt �lt�ben, s eld�lt, mint egy zs�k. Nem mozdult t�bb�.

- Meg�lted? - k�rdezte a Napf�nybandita.

- Nem. J�gg� dermesztettem - vigyorgott gonoszan a m�gus.

- Cs�ndben osonjatok oda - parancsolta halkan Fergius.

A k�vetkez� pillanatban egy v�r�s l�ved�k rep�lt el Dzsozij v�lla f�l�tt. T�zgoly�! Ha felrobban, jobb, ha az ember nincs a k�zel�ben!

- Fek�dni hasra! - d�r�gte Kankaj. Mindenki a f�ldre vetette mag�t. Az elfeknek nem volt ekkora szerencs�j�k. Vagy �tsz�z tetem hevert szanasz�t a megt�p�zott kunyh�k k�z�tt. A leg-h�zhozhasonl�bb kunyh�b�l egy csupa izom p�nc�los elf l�pett ki hatalmas pallossal a kez�ben.

- Skard Ronk! - �v�lt�tte Dzsozij �s meglend�lt. Ronk a neve hallat�n jobbra vet�d�tt. Veszt�re. Dzsozij t�re lecsapott. Ronk vigyorogva figyelte a penge �tj�t. Az egyenesen az elf mellv�rtj�t karcolta meg. Azaz karcolta volna meg. Abban a pillanatban elt�nt a mellv�rt Skard Ronk mellkas�r�l. Dzsozij t�re pontosan a had�r sz�v�be f�r�dott. Az elf vez�r felord�tott, majd feje megbillent. Nem volt m�r benne �let. Abban a pillanatban, mintha a f�ld nyelte volna el, elt�nt. Dzsozij tudta, hogy akit a var�zst�r�vel �l meg, azt fel�ldozza isten�nek, Fandornak.

- Ez�rt m�g megfizetsz, Dzsozij Menez, Kiv�lasztott, �k-�k-�k-�k-�k-�k-�k-�k-�k-�k-�kunok�m! - sz�lt egy m�ly, v�szj�sl� hang. A leveg�ben egy h�rom m�teres alak lebegett. Hossz�, fekete k�penyt viselt, s csukly�t. Csukly�ja al�l csak sz�ja l�tsz�dott ki. Kez�ben egy botot tartott. A "szersz�m" tiszaf�b�l faragott, sima nyel�t egyetlen karcol�s sem cs�f�totta el, s a bot tetej�n az el�gaz�sn�l egy vil�gosk�k g�mb ragyogott. � volt Fekete �rny�k, vagy Lasson Menes, minden var�zsl� felmen�je. S � volt egyben Dzsozij Menez legf�bb ellens�ge.

                                                                                             Fekete �rny�k

Kankaj Fekete �rny�k fel� haj�totta dob�t�r�t. A szellem/m�gus test�n egyszer�en �trep�lt a t�r.

- Deus Molds! - �v�lt�tte Dzsozij a Sz�rnycsapda �s a Hal�lvar�zs aktiviz�l� ig�it. Tudta, hogy egy nap egyszer haszn�lhatja mindkett�t. De az�rt kil�tte. Lasson f�lreugrott. A var�zslat egy elfet tal�lt telibe.

A harcos �v�ltve azonnal sz�nn� �gett.

- Nem egyk�nnyen teszel el l�b al�l, Dzsozij - vigyorgott kegyetlen�l �rny�k.

- Tudom...Yvanzephyr zerachyel! - vont v�llat Dzsozij. A k�zben aktiviz�lt J�gvar�zs v�dtelen�l tal�lta el Fekete �rny�k tudatalattij�t. Lasson megdermedt. Dzsozij csettintett, mire a szellem/m�gus elt�nt.

- Mit lenni te csin�lni? - ny�gte Kankaj, bal kez�t markol�szva. A bal kez�n a csukl�ja hely�n egy v�res csonk meredt el�re, s a f�lv�r v�mp�r teste tele volt kisebb-nagyobb sebekkel. Dzsozij let�rdelt mell�, �s elhaszn�lt r� �t gy�gy-var�zslatot. A keze azonnal visszan�tt!

- Elteleport�ltattam... - motyogta a m�gus.

- Dzso... Dzsozij! Vigy�zz! - d�r�gte Kankaj. Egy tollas ny�lvessz� rep�lt Dzsozij fel�. A var�zsl� megoldotta a v�dekez�st egy k�nnyed h�tra-szalt�val. De abban a pillanatban �rkezett egy m�sik vessz�. Dzsozij balra vet�d�tt. A ny�lvessz� az orra f�l�tt suhant el. De a dob�t�rt, ami ugyanabban a pillanatban suhant fel�, m�r nem tudta meg�ll�tani. A t�rt mesterien dobt�k. Egyenesen a m�gus sz�ve fel�. Dzsozij m�g megmozdult. �gy a t�r nem a sz�v�be �llt, hanem mellkasa jobb oldal�ba. A m�gus sz�j�b�l f�r fr�csk�lt ki.

- Fan... dor... - h�r�gte. Feje a mellkas�ra billent. Nem volt benne �let.

Lycurgus odarep�lt. L�bkarmai k�z�tt k�t elf verg�d�tt. Hatalmas fizikai er� birtokosa volt.

- Lehetetlen! Nem teljes�lt be a j�slat! - sziszegte a Napf�nybandita. - A j�slat �gy sz�lt, hogy �n halok meg el�bb...

- Menes... Bar�tom... - s�hajtott Fergius �s egy k�v�r k�nnycseppet t�r�lt ki szem�b�l. Leh�zott az ujj�r�l egy gy�r�t, majd fennhangon kimondta istenn�je nev�t:

- Elinoel! �rn�m!

Abban a pillanatban egy gy�ny�r� n� jelent meg a leveg�ben. Haja z�ld volt, szeme fekete, s nemesi arc�b�l furcs�n kiemelkedett hossz� sasorra. A n� fej�n egy arany korona ragyogott, melyen egy ez�st fa csillogott. � volt Elinoel, az Erd� �rn�je. Az istenn� szomor� pillant�st vett a holt m�gusra, majd intett a kez�vel, mire az �sszes elf egy pillanat alatt megsemmis�lt.

- Mit k�v�nsz, Lord Kisler?

- Fel tudn�d t�masztani Dzsozijt, �rn�m?

- Nem - sz�lt nemes egyszer�s�ggel Elinoel. - Felt�mad � mag�t�l.

- Micsoda?! - ki�ltotta egyszerre Kankaj, Fergius �s Lycurgus.

- H�romszor kell egy f�listennek meghalnia ahhoz, hogy felker�lj�n Ytomott�hoz - magyar�zta Elinoel.

- Dzsozij mindj�rt felt�mad. �... az... �n fiam.

- Micsoda?! - mennyd�r�gte Fergius. - De h�t Dzsozij Fandor fia!

- Az �v� is - mosolygott az istenn�.

- De akkor a Nagy Mester isten �s nem f�listen! - �v�lt�tte Lycurgus.

- Ne kiab�lj velem, Napf�nybandita! Igaz, te is engem tartasz istenn�dnek... �ll�t�lag, de akkor sem kiab�lhatsz velem - sz�lt ellenmond�st nem t�r� hangon Elinoel. - Mivel Fandor var�zsl�, �n pedig erd�j�r� vagyok, �gy csak �gy lehetett gyerek�nk, ha mindketten beleegyez�nk, hogy f�listen lesz csak. Ha egyik�nk nem egyezik bele, � meg sem sz�letik.

Ebben a pillanatban Dzsozij teste l�ngolni kezdett, s megemelkedett. Ugyanabban a pillanatban a f�ldre zuhant, �s kihunyt a l�ngol�s.

- Ezt nem �rtem! - ki�ltott fel Elinoel. - F�lbeszakadt a felt�mad�sa! Lehetetlen...

 - Hazamegy�nk - d�rm�gte Fergius. - Mit mondjunk? Hogy meghalt, vagy hogy nem halt meg?

- Azt hogy... meghalt... - sz�lt remeg� hangon Elinoel.

- Rendben �rn�m - hajolt meg Fergius. - Hol vannak az embereim?

- Hazateleport�ltattam �ket - mondta az Erd� �rn�je.

- K�sz�n�m, �rn�m - hajolt meg �jra Fergius. - Minket is el tudn�l teleport�ltatni?